"Sanyi bácsi!"

Bevallom kedvelem semmi bajom Egervári Sándorral. Az egyik legjobb magyar edzőnek tartom, aki a válogatottól való távozása után hosszú idő után tért vissza a profi futballba. Kicsit csodálkoztam is, hogy nem valami "tutit" vállalt el, hanem a Diósgyőrt. A csapatot, ahol az elmúlt években csak buktak az edzők. 

Nem kérdés: Miskolcon az emberek megőrülnek a fociért – meg a kosárlabdáért, meg a jégkorongért –, ha egy kicsi kis siker is akad. De az is igaz, hogy néhány kudarc után el is tapossák a játékosokat és az edzőket is. Diósgyőr kemény hely, nincs kegyelem. 

Kicsit mindenesetre furcsa ez a nagy népszerűség. Egervári Sándorral a kispadon hét meccset játszott a DVTK. Ezek közül hármat megnyert, egy döntetlen lett, hármat pedig elveszített.

Közepes mérleg. Mondjuk a mindjárt bajnok Ferencvárossal ikszelt a csapat, a Haladást és a Videotont meg legyőzte, szóval rangadókon sem volt rossz a gárda, de az Újpesttől és a Puskás Akadémiától például kikapott. 

Egervári Sándor jól láthatóan nem akarta, hogy a bajnoki aranyat felszabadultan ünneplő hokisok a levegőbe dobálják. Már csak azért se, mert az egykori szövetségi kapitány pontosan tudja, hogy innen lehet nagyot esni. A szó szoros és átvitt értelmében is. 

A szakember egyik értelemben sem szeretni egy kicsit sem esni. 

Címkék: Diósgyőr
http://nb1.blogstar.hu/./pages/nb1/contents/blog/25970/pics/lead_800x600.jpg
Diósgyőr
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?