Mégse fáj a szívünk

Augusztus utolsó csütörtökjén, Herning kies városában, egy záporokkal tarkított estén, véget ért a magyar csapatok 2016 nyarára rendelt kupakalandja. Utolsóként a Videoton kapitulált az Európa Ligában, a Ferencváros a BL-ből (pontosabban annak selejtezőjében), míg a DVSC és az MTK – a fehérváriakhoz hasonlóan – a második számú kontinentális sorozatból már korábban kiselejteztetett.

Földön... (Fotó: vidi.hu)

Az idei magyar mérleg: 4 győzelem, 4 döntetlen és 6 vereség. Pontosabban két ikszből végül vereség lett: a Fradi ugyanis a tizenegyespárbajban, a Videoton pedig a hosszabbításban elbukott. A képet tovább árnyalja, hogy a legyőzöttek között van az erős márkanevek közé jóindulattal sem sorolható moldovai Zarja Balti és az echte amatőr San Marinó-i La Fiorita is. Hozzájuk képest a szerb Csukaricski valóságos futballgigász.

De veretes a magyarok végzetét jelentő klubok névsora is: Partizani Tirana (Albániából), Gabala FK (Azerbajdzsánból), Torpedo Zsogyino (Fehéroroszországból) és FC Midtjylland (Dániából). Igazi futballprofesszor, aki bármelyik csapat kezdő tizenegyét vagy akár a vezetőedzők nevét kapásból felsorolja.

Bár tulajdonképpen nem történt semmi rendkívüli. Tavaly nyáron is a harmadik kvalifikációs kör jelentette a magyarok számára a végállomást, noha azt akkor a Videoton mellett a Debrecen is megélte (hogy aztán kettős vereséggel hulljon el a norvég Rosenborg ellenében).

Ez a mostani pofonsorozat talán azárt fájdalmasabb az eddigieknél, mert a számunkra legyőzhetetlennek bizonyuló ellenfelek most már tényleg az európai futball hátsó udvarának mélyéről kerültek elő, meg aztán túl vagyunk egy Európa-bajnokságon, amely olyan volt, amilyen, de mivel 44 évig tartott a böjt, már a kijutás ténye is össznépi eufóriát okozott.

Most viszont visszazuhant a magyar drukker a futball rögvalóságába, s érthetően értetlenkedve kérdezi: miért nem láthatóak a honi labdarúgás elitjét képviselő kupacsapatoknál mindannak a szervezettségnek, tudatosságnak és harciasságnak olykor a nyomelemei sem, amelyek a válogatottat kiemelték a siralom völgyéből? Miközben a Ferencvárosnak például – akárcsak a nemzeti együttesnek – német, míg a Videotonnak norvég trénere van, és sem Thomas Doll, sem Henning Berg nem tankönyvből sajátította el a futball tudományát, erre játékospályafutásuk a bizonyság. Az okok szétszálazása – a magyar klubfutball totális devalválódása a nemzetközi piacon, a pocsék átigazolási politika, a távlatos szakmai gondolkodás hiánya, a kupaselejtezők összecsúszása a csapatépítés időszakával – szétfeszítené e cikk kereteit. Annyi azonban kockázatmentesen kijelenthető, hogy az őszi-kora tavaszi melldöngető nyilatkozatok (a cél legközelebb már a főtábla!) a blöff, sőt immár a parasztvakítás kategóriájába sorolhatók.

Marad tehát mifelénk reménységnek a válogatott, de azért nem baj, ha a Storck-gárda kapcsán is két lábbal a talajon maradunk: a 2018-as vb-re ugyanis csak a selejtezőcsoportok győztesei jutnak ki automatikusan, míg a nyolc legjobb csoportmásodik pótselejtezőt vív. S a magyar ágon a Feröer-szigetek, Lettország és Andorra mellett ott van a meinkhez hasonlatosan szintén Eb-nyolcaddöntős Svájc és az aktuális Európa-bajnok Portugália is.

“Jó az álmodozás” – búgta egykori a közönségkedvenc táncdalénekesnő, Kovács Erzsi a slágergyáros S. Nagy István szövegét, amely így folytatódott: “ám ha felébredünk / bár elszáll a varázs / mégse fáj a szívünk.”

Örökzöld tanulság.

http://nb1.blogstar.hu/./pages/nb1/contents/blog/29225/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?